Termosztátok-szabályzás-mérés

Tudta-e, hogy a szobatermosztáton -1°C = 6% energiamegtakarítást jelent?

Az energiamegtakarítás kérdésével együtt igen gyorsan elterjedt az a könnyen kivitelezhető és egyben rövid távon jó eredményt hozó tapasztalat: hogy a hazai éghajlati adottságok mellett a fűtési hőmérséklet 1°C-kal történő csökkentése mintegy 6% energiamegtakarítást eredményez. Azaz jelentős költségcsökkentést érhetünk el, ha komfort érzetünknek egy picivel alacsonyabb hőmérséklet is megfelel. Ezt érdemes komolyan megfontolni, hiszen lentebb véve a szobatermosztátot 1-3°C-kal, akár 6-18% energiát is képesek vagyunk megtakarítani. Ez egy időprogrammal ellátott szobatermosztát esetében azt jelentheti, hogy éjszaka 8 óra időtartamra a hőmérsékletet 21°C-ról 19°C-ra csökkentve kb 4% energiát takarítunk meg, míg egy napközbeni fűtéscsökkentéssel, ahol a beállított hőmérséklet lehet akár 17-18°C is, akár további 8%-ot spórolhatunk. A programozható szobatermosztát megfelelően alkalmazva így akár 15%-ot is spórolhat a fűtésszámlánkból. A szobatermosztáton kívül lehetőségünk van összetettebb feladatok ellátására is alkalmas szabályozóegység beépítésére, amely segítségével számos külső energiaforrást is hasznosíthatunk (mint pl. a napsugárzás, geotermikus energia). Az alkalmazott fűtési módtól függően szakszerű beépítés esetén összességében akár 30% energia is megtakarítható, amely saját hőtermelő berendezés alkalmazása esetén akár három éven belüli megtérülést tesz lehetővé.

 

Termosztát

 

Öntanuló szobatermosztátok a megtakarítás növeléséhez:

Az öntanuló üzemmódnak köszönhetően állandó helyiséghőmérséklet alakul ki, melynek következtében hatékonyabb az energia-megtakarítás, illetve komfortosabb helyiséghőmérséklet-szabályozás érhető el. Az öntanuló helyiségtermosztát a fűtési periódus kezdetén állandóan figyeli a beállított és az aktuális hőmérsékletet, valamint az eltelt időtartamot. Ezek a termosztátok felismerik a fűtési rendszer jellegzetességét (lassúbb reagálású, pl. padlófűtés, vagy gyorsan melegedő lapradiátoros rendszer), és beépített mikroprocesszoruk segítségével optimalizálják a kazánkapcsolásokat. Két-három periódus után az elektronika kiszámolja, mennyivel előbb kell bekapcsolni/leállítani a fűtést, hogy a túllendülések megszűnjenek.


 

Szén-moxid érzékelő használatával elkerülhető a „csendes gyilkos”?

A szén-monoxid-mérgezés lehetőségét akkor sem lehet teljesen kizárni, ha rendszeresen és lelkiismeretesen tartjuk karban tüzelő- és füstelvezető-berendezéseket. Éppen ezért sajnos a fűtési szezonokban szinte nem múlik el hónap anélkül, hogy ne lehetne hallani a szénmonoxid-mérgezés újabb áldozatairól). Ilyenkor sokakban felmerül a kérdés: vajon én és a családom biztonságban vagyunk-e? Sajnálatos módon azonban gyakran mégis feledésbe merül. Pedig az ár a széles választéknak köszönhetően már egyáltalán nem lehet korlátozó tényező senki számára sem.

 

A különböző típusokról egyaránt elmondható, hogy ha környezetükben a szén-monoxid koncentrációja egy bizonyos szintet elér, akkor éles hanggal jeleznek. Ami viszont ezen kívül lényeges szempont, hogy az érzékelő jelezze esetleges meghibásodását, a tápláló telep lemerülését, valamint az élettartama végét: ezek fény- illetve hangjelzéssel történhetnek. Amit nem szabad szem elől téveszteni, hogy a szén-monoxid-érzékelők élettartama korlátozott: rendszerint mindössze néhány (2…6) év, vagyis fűtési idény (de ezt a leírásuknak pontosan tartalmazni kell), így fontos, hogy a fűtési szezon megkezdése előtt ellenőrizzük azt. Annál is inkább, mert a szén-monoxid-mérgezés tünetei sajnálatos módon nem feltűnőek: fejfájás, szédülés, bágyadtság, melyet sokszor nappal sem könnyű észrevenni, éjszaka alvás közben pedig lehetetlen (márpedig a statisztikai adatok szerint a szén-monoxid-mérgezések zöme alvás közben történik). Előfordulhat, hogy a rosszul szerelt kémény, vagy a annak eldugulása miatt kerül szénmonoxid a lakótérbe, de legtöbbször az erős szél fújja vissza a füstgázt. Ez utóbbi szinte kivédhetetlen.

 

A szén-monoxid megjelenése esetén a korai riasztás igen fontos, ezért a készülék(ek) helyét gondosan meg kell választani. Mivel a szén-monoxid fajsúlya közel azonos a levegőével, azzal kiválóan keveredik, kitüntetett mozgási iránya nincs, így a légáramlatok határozzák meg terjedési irányát. Éppen ezért az érzékelőt célszerű 1-1,5 m távolságra elhelyezni a fűtőberendezéstől, lehetőség szerint az alvás vagy állandó tartózkodásra szolgáló helyiség irányában, 1,5 -2m magasságban, falsarkoktól minimum 30 cm távolságban. A berendezés jelzése esetén azonnal menjünk a szabadba és szellőztessünk ki alaposan!

 

Az érzékelő hibájára csak akkor szabad gondolni, ha az a szabad levegőn még 15 perc múlva is jelzést ad! Természetesen szén-monoxid-veszély nem csak fűtőberendezés környékén lehet. A robbanómotorok (a benzines fűnyíró sem kivétel) szintén veszélyesek zárt térben, még ha ez nem is mindig tudatosul. Mélygarázsokat már nem is engedélyeznek használatba venni CO érzékelő rendszer nélkül. Használata különösen ajánlott kandallót, kályhát, cserépkályhát, gáztűzhelyt, kéményes gázkazánt, gázüzemű vízmelegítőt lakótérben üzemeltető családoknál, kiemelten akkor, ha mindez páraelszívó berendezéssel együtt kerül beszerelésre.